A Fekete Zaj és a New Beat bemutatja: Priest (SWE) + vendég

Nem sok frissen érkező gépzenész mondhatja el magáról, hogy ismeretlenségében Nina Kraviz lesz a legnagyobb rajongója, aki mindenáron ki akarja adni a számait, és később az ő kiadójának lesz az aduásza. De azt sem, hogy a(z I Wanna Go Bang című, már több mint 4 milliós YouTube-lejátszásnál járó, csupasz teknófegyver által meghozott) siker kapujában az ilyenkor szokásos klubturnéra nemet mond, helyette inkább fogja magát, és egy év alatt ír három albumot, tele rejtélyes számcímekkel, amik mögött IDM, ambient és sújtó tánctételek állnak. Az izlandi Bjarki Rúnar Sigurðarson - aki ezen az eseményen a 2019. februárjában várományos új lemezét, a Happy Earthdayt is bemutatja - minden szempontból nagy nyereménye a nemzetközi szcénának: fiatal, kreatív, brutálisan termékeny, cserébe olyan játékosan csúszik rá bármelyik stílusterepre, hogy azzal közvetve prankeli szét a technót vérkomolyan vevő modoroskodókat. Ha éppen nem oldschool zsánerek eszközkészletét túrja fel és legózgat belőle valami újat, akkor kristálytiszta trekkeket políroz, egyszer a Rephlex Records örökzöld “intelligens” tánczenéit jutattva az eszünke, a következő pillanatban pedig mintha rulettkerékbe hajított üveggolyók hangjából gurítana elő kortárs technót - ahogy egy kritikus fogalmazott róla nemrég. Ha pedig eléraknak egy táncteret, akkor a reggelre elsavasodó izmok jó előre borítékolhatók.Bjarki kiszámíthatatlan kaméleonsága mellé csavarodik le a Berlin-Tokió tengelyről Kyoka, akiről maga a nagyszerű Ryuichi Sakamoto mondta el, hogy “olyan, mintha egy játékdobozt a feje tetejére állítanánk. Hogyan képes egyszerre kedves és káoszba hajló zenéket írni?!” Biztosak lehetünk benne, hogy ketten együtt a lehető legszigorúbban fogják venni a nyers szórakoztatást, aminek a végén a Dürer nagyterme már sosem lesz olyan, mint azelőtt.